Sportnap 2009

JÖN, JÖN, JÖN…

KAPISZTRÁN SPORTNAP ’09

- csak kapisztránoknak -

Foci, kosár, atlétika, lövészet, íjászat és még sok-sok sportág!

Vezetők – Felnőttcserkészek focimeccs

Érmek, csoki, éééééés…

Kapisztrán-kupa

…a legsportosabb őrsnek!

2009. május 16.

vagyis MOST SZOMBAT

9.00-14.00

Szent Imre Gimnázium

Találkozó: 8:45, Móricz Zsigmond körtér

…és a labdát ne hagyd otthon! ;)

A részletekért keresd riadólánc-füzetedet vagy Szambárt!

Kapisztrán Tábor felnőttcserkészeknek

Kedves Kapisztrán Felnőttcserkész!

Idén lesz a csapat újjáalakulás utáni idejének jubileumi 20. (összesen 44.) nyári nagytábora. Ennek örömére egy nagyobb szabású felnőttcserkész tábort szervezünk, ahova minden valaha volt Kapisztránt és családját, kedvesét, párját szeretettel várjuk.

Helyszín változás! 
A tábor a Gerecsében lesz; kocsival Budapestről 1,5 óra alatt a táborkapuig megközelíthető helyen.

2009. július 9-12.

Jó lenne, ha minél többen már csütörtökön le tudnátok jönni, mert akkor jobban rá lehetne hangolódni a táborra. A kisgyermekes családoknak a közelben kulcsosházban, vagy vendégházban szállás foglalunk, ehhez viszont időben tudnunk kell, hogy hány személyre foglaljuk le.  Az étkezést a csapattól külön szervezve, bográcsban tervezzük, viszont ehhez is pontos létszám kell legkésőbb június közepéig. (egy hónapon belül) Az elhelyezést saját sátrakban tervezzük, egy-két M63-assal besegítve.

Kérem, hogy minél előbb jelentkezzetek be a jelentkezési lapon!


Értesítsétek a veletek kapcsolatban álló egykori Kapisztránokat is, hogy ők is jöjjenek le!
A táborprogram természetesen idén is titkos a cserkészek előtt, ezért csak annyit árulok el, hogy a keretmese Észak-Amerika történelme a bevándorlástól a II vh-ig. Vasárnap látogatási nap lesz. A felnőttcserkész tábor programja alkalmazkodik a táborhoz, de külön is szervezhetünk kirándulást, vagy esti beszélgetést. A csapattól kellő távolságban leszünk, hogy őket ne zavarjuk, de a közös programokon azért ott tudjunk lenni.

A felnőttcserkész tábor díj, a táborban töltött percenként 1 Ft/perc/fő :-) (gyerekeknek ingyenes)

Aki gyerekkel szeretne jönni, annak lehetősége van sátor helyett a közeli kulcsosházak valamelyikében megszállni.
Így az esti fektetés után vissza tud még jönni tábortüzezni.
A környék kulcsosházai:
Tardoson (2 km-re a tábortól) 

• Malomvölgyi Vendégház

http://www.tardos.hu/main.php?id=102&mm=3&sm=1&PHPSESSID=9d26770e2511cd4c80e3d09a26ab0745

• Vitéz Vendégház

 http://www.magyarvendeglatas.hu/index.php?page=partner&hid=1116

Távolabb (5-10 km-re)

• Pilismaróton - Marót-hegyi Sólyomfészek

http://www.pusztamarot.hu/

• Agostyán - Természetvédelmi Ökofalu

http://tea.uw.hu/

Kérdés esetén nyugodtan keressetek és találkozunk a nyáron.
Addig is jó munkát!

Agár

Rover portya, Bihar

Csapatunk néhány tagja május első napjait az Erdélyi-szigethegységben töltötte.

Április 30-án csütörtökön este indultunk a Nyugatitól a budavári plébániától kölcsönzött kisbusszal. Őz és Bagoly ekkor már úton voltak vonattal, ugyanis a busz kapacitásánál kettővel többen, összesen 11-en voltunk. Ők a határ túloldalán csatlakoztak hozzánk.
Első utunk a debreceni Tescoba vezetett, ahova zárás előtt nem sokkal érkeztünk meg, és még épp sikerült beszerezni többé-kevésbé a szükséges élelmiszereket, bár volt ahol kompromisszumokat kellett kötnünk (Bébirépa, kötözött sonka és társaik)
A határt gond nélkül átléptük, ezután egyre kanyargósabb és döcögősebb úton jutottunk fel a Vartop-hágóra, ahol szállásadónk, Ada már várt bennünket a fűtött turistaháznál.

Másnap, kipihenve az út fáradalmait, késő délelőtt indultunk útnak. Egy darabon a műút mellett haladtunk, majd letértünk jobbra, és egy patak-völgy melletti meredek túristaúton haladtunk felfelé. 

Egyre több hófolttal találkoztunk, majd nem sokkal később felértünk a Rozsda-szakadékhoz. Innen nagyon szép kilátás nyílt a tájra.

Továbbhaladtunk a szakadék mellett, majd leereszkedtünk a völgybe, ahol megcsodálhattuk a móc favágók munkáját. Nem sokkal később úgy döntöttünk, a kanyargós turistaútnál 1-2 km-rel rövidebb úton próbálunk eljutni a Galbina-kőközbe, ezért lementünk egy félig kiszáradt patakvölgybe.

A völgy egyre szűkebb, és meredekebb lett, kezdett izgalmas lenni a helyzet, de egy kis mászással sikerült továbbjutni rajta. 

Egészen addig, amíg egy 6-8 méter mély vízeséshez nem értünk, ahol esélytelen lett volna lejutni. 

Itt úgy döntöttünk, visszább megyünk kicsit, és ahol nem olyan meredek a völgy oldala, megpróbálunk visszamászni a turistajelzésre. Jó nagy szintkülönbség leküzdésével ez sikerült is. Ezután kanyarogtunk egy darabig az úttal, majd egy forrás melletti réten megálltunk elfogyasztani a magunkkal hozott elemózsiát.
Innen megint egy kisebb mászás következett, felmentünk a Galbina-kitöréshez, majd a szurdokban haladtunk lefelé. Lejutásunkhoz itt-ott az út mellett felszerelt láncokat kellett kapaszkodónak használnunk. 

Egy részen a patak bebújt a hegy alá, néhányan itt is követtük útját. A szurdok alján érdekes látvány fogadott minket: az utat teljes szélességében elfoglalta a jó térdig érő patak, ha szárazon szeretnénk továbbmenni, a sziklához erősített kapaszkodókat kell használni. Ez egész jól ment mindannyiunknak, bár itt-ott voltak megcsúszások, de mindig tudtunk egymásnak segíteni.

Lassan túljutottunk ezen a szakaszon is, már csak vissza kellett jutnunk a szállásunkhoz. Ezt Hoacin GPS-ének vezetésével egy fölgyön keresztül próbáltuk meg, nehezítés volt hogy időközben ránksötétedett és az út is eltűnt alólunk. De leküzdöttük ezeket a csekély problémákat, hiszen Kapisztránok vagyunk. Felértünk a hágóra, és leballagtunk a szállásunkhoz. Levi elővett egy zacskó édes kekszet, valószínűleg még sosem éreztük ilyen finomnak... A szállásra érve nekifogtunk a főzésnek és fürdésnek, a menü hagymaleves és makaróni lett volna, az utóbbit sikerült is elkészíteni elsózás nélkül, így aztán senki sem maradt éhen.

Szombat reggel, hogy több időt tudjunk az uticélunknál eltölteni, a kisbusszal közelítettük meg a helyet. Egy földúton egész sokáig fel tudtunk jutni, aztán egy patak utunkat állta. Itt leparkoltunk, és megcsodáltuk a környezetet: legelő tehenek, egy lerobbant katonai hálókocsi ÉS egy úszómedence(!).

Innen indultunk neki a hegygerincnek, ahol rövid nasizás következett. Elindultunk a völgybe a teljesen kaotikus turistajelzéseket követve. A narancssárga X és a piros + mentén haladtunk, egyik sem volt rajta a turistatérképen. Sikerült is kicsit elkavarnunk a havas fennsíkon, aminek köszönhetően megtapasztalhattuk, milyen érzés 15 cm vastag moharétegen gyalogolni. Jó! Nagy nehezen leértünk a völgybe, és nemsokára elértünk aznapi célunkat, a Csodavárat.

Lélegzetállító volt a "vár" hatalmas bejárata. A hó és jég igencsak megnehezítette a lejutást hozzá, de azért megpróbáltuk.

 A patak beömlött a barlangba, e mellett szerettünk volna eljutni a másik bejárathoz, de a vízszint ezt nem tette lehetővé. Ezért ki kellett másznunk, és kívülről kerültünk át a szomszédos dolinához, ami tulajdonképpen egy 120 méter mély gödör volt.

Innen a dolina oldalában kimásztunk, majd a sziklafal tetején lévő kilátóban "ebédeltünk" (este 6 körül). Innen is emlékezetes kilátás nyílt, a 20-30 méteres fenyőfák egész aprónak tűntek...

Innen egy rövid szakaszon egy vidám román társasággal haladtunk, akik különböző magyar kifejezésekkel dobták fel a hangulatunkat ("Az a szép!", "A pénz nem számít!", "Piros tojás!"). Majd újabb hó- és sárgyúrás következett, ahol azok is teljesen beázhattak, akiknek eddig valamilyen oknál fogva száraz marad belülről a bakancsuk. 

Kiértünk egy kopár hegyoldalra, ahonnan gyönyörűen lárszott az épp lenyugvó nap.

Innen egyre civilizáltabb lett a környék, a turistaút bevitt néhány móc udvarra is, ahol a helyiek lelkesen próbálták elmagyarázni, hogy... szóval valamit nagyon magyaráztak, de nem sokat értettünk belőle. Mindenesetre kedvesek voltak.

Egy rövid esti séta után visszaértünk a kocsinkhoz, ami aztán a szálláshoz repített minket. Itt újabb főzésbe kezdtünk, ezúttal gulyásleves volt a cél, de a hiányos alapanyagok miatt ezt különböző alufóliában sütött zöldségekre és sonkára módosítottuk. Éhen azért most sem maradtunk.

Mindenkit alaposan lefárasztott a két nap alatt összesen megtett kb. 35 kilométer és rengeteg szintkülönbség, ezért vasárnap csak dél körül indultunk el a szállástól. Visszafelé úton még Berettyóújfalunál áltunk meg enni, ahol nagy sikert aratott a Spagetti nevű kólaízű gumicukor.

Az M3-ason aztán hatalmas dugóban tudtunk csak hazafelé araszolni, ezért aztán kissé megkésve, de élményekben gazdagon értünk vissza Pestre. 

Hangya

Résztvevők: Bagoly, Balu, Banka, Hangya, Hoacin, Levi, Lulu, Mosó, Orsi, Őz, Rebi

Több fénykép