A játék helyszínét egy hosszas sétával lehetett megközelíteni a pilisborosjenői téglagyártól. A séta végén egy kétségbeesett dél-amerikai katonával találkoztunk, aki épp a helyi kormányerők számára toborzott erősítést.
Az illető rövid kiképzést tartott, ismertette a harcok menetét és azok szabályait. Hamarosan azonban egy gyanús dzsip jelent meg az úton.
Felkelő gerillák ugráltak le róla üvöltözve, és fegyvernek látszó tárgyakkal hadonászva...
A túlerő gyorsan legyűrte a kormányerő katonáját, a toborzáson lévők pedig két pártra szakadtak.
Innentől kezdve véres küzdelem vette kezdetét a szakadárok és a hatalom erői között, aminek tétje minél több szörp, szendvics és csoki megszerzése volt nyakkendőharc, és az ellenfél várának megközelítésével. Közelharccal, lopakodva vagy sprintelve is lehetett eredményeket elérni, mindenki kialakíthatta a neki legjobban működő taktikát.
Éjfél körül a gerillák túszejtő akciója térfélcserére kényszerítette a másik csapatot, akiknek így fel kellett adniuk jól őrizhető bázisukat. Azonban éjjel háromra az összehangolt támadássorozatuk végén mégis ők arattak, ha hajszállal is, de győzelmet. A béketárgyalásokon végül a gerillák is amnesztiát kaptak, így békességben, együtt fogyaszthattuk el a maradék hadtápokat, majd indulhattunk haza a hajnali első napsugarak fényében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése