Leutazásunkkal kapcsolatban az utolsó pillanatig nehézségekbe ütköztünk, de végül mind a négyen ott tudtunk lenni a rajtvonalnál egy biciklivel. Előtte nem sokkal kaptuk meg a térképet; érdemes tanulmányozni, min kellett kiigazodnunk...
A verseny elején fel kellett futni a nulladik pontra, ahol eldőlt, a 13 pont közül melyikre kell elsőként indulnunk. Ide mi értünk fel először az induló tíz csapat közül, így kaptunk annyi kedvezményt, hogy a húzás mellett választhattunk egy előre készített cimkét is, amivel jól jártunk; a közelben lévő sportos állomásra kellett mennünk.
Itt mindenféle labdajátékokat kellett párosítanunk emberekkel, illetve megismerkedtünk a krikett alapjaival, születtek egész szép dobásaink. Érdekes állomás volt, kár hogy rajtunk kívül csak egy csapat jutott el ide, mint utóbb kiderült...
Ezután leszaladtunk a hegyről egy kis íjászkodásra. Miután karikás ostorral előcsalogattuk a műanyag vaddisznót, jól ki is végeztük.
A következő állomáson egymás szemét befogva kellett kiszagolni különböző fűszereket - szerecsendió, kurkuma és egyebek. Ebben még jók voltunk, a bakonyi camembert felismerésében kevésbé. Volt még egy Lázár diák térkép, aminek a készítési évszámára sikerült rájöjjünk, miután kiszúrtam a térkép egyik szélénél.
Ezután visszajutottunk a faluba, ahol begyűjtöttünk egy bónuszpontot (sírkövek között kellett megtalálni valakinek a halálát), majd eljutottunk negyedik állomásunkhoz, ahol sziklát másztunk. Hoacin és én is sikeresen felmásztunk a legnehezebb pályán, ezzel már meglett volna a max pont, de továbbiakat is szereztünk volna a hegymászó szerszámok illetve különböző kőzetek ismeretével.
Utána kicsit sikerült eltájolódni, de nem vészesen, meglett a másik pont is a faluban. A kocsma udvarán párosítottunk fröccsneveket arányszámokkal, Kojot pillanatok alatt megoldotta a feladatot. Tekével is gurítottunk párat több-kevesebb sikerrel.
A faluból átvágtunk a 82-es út szélén lévő parkolóra kereket cserélni és autós tesztet töltögetni.
Innen nem messze pedig katasztrófavédelmi gyakorlatot hajtottunk végre, egy bőröndbe pakoltunk bele majdnem minden szükséges cuccot. A másik feladat itt az volt, hogy egy sárga szalagokkal elválasztott labirintusban, elsötétített gázmaszkban botladozó társunkat navigáljuk rádión keresztül, ezzel például egy füstös katasztrófát szimulálva. Egy hozzáéréssel ezt is abszolváltuk.
Ezután ismét hegymenet és persze rövidítés következett az erdőn át. Nemsokára megtaláltuk a következő állomást, ahol egy disznó alkatrészit kellett megnevezni, valamint különböző fűszerekkel ízesített husikat kóstolni. Ez az állomás valamiért minden csapatnak nagyon szimpatikus volt. Mi csokit is kaptunk, mivel ez volt a nyolcadik hely ahova eljutottunk (megemlítem, hogy mi voltunk az egyetlen csapat, akik nyolcnál több helyen voltak - 12 ponton a 13-ból)
A következő állomáson egy kisebb rönköt kellett fejszével szétcsapni, egy nagyobbat pedig egy kétemberes fűrésszel. Nyolc perces megfeszítő munka volt, néha váltottuk egymást, de elég durván kikészített fizikailag, főleg engem. Az állomás után nem sokkal beállt a görcs a vádlimba, de rövid pihenés után tovább tudtunk menni, innentől kímélőbb üzemmódban (nem rohantunk mindenhol).
Ezután célbadobó képességeinket vettük elő, először egy kosárpalánkon, majd egy víznyelő aljában lévő betongyűrűn, ami egy orosz atomtengeralattjárót illusztrált. Bandikutnak hála sikerült kiiktatnunk.
Innen lementünk a völgybe. A görcsölős lábaim miatt előrementem biciklivel, de a jelzés valami hatalmas szeder- és csalándzsindzsába vitt, a többiek pár perccel hamarabb ott voltak az állomáson, a GPS kedvezőbb utat mutatott... Itt biciklivel kellett krosszozni a hegyoldalban, illetve ismét elővehettük szaglóérzékünket, legalábbis Kojot, aki egész sok illatot beazonosított.
A következő állomásra menet szétváltunk, Kojot eltekert egy újabb bónuszért, a ponton már mind ott voltunk. Gyöngyöt fűztünk időre, illetve különböző népek zenéit ismertük fel (vagy nem). Emellett átszövegezett népdalokat azonosítottunk be.
 |
| útvonalmetszetünk... |
Ekkor már gyanús volt, hogy nem fogunk eljutni a maradék egy állomásra, szűkén voltunk az időnek. Sajnos vadászat miatt egy órával kevesebb idő volt a pályára az eredetileg tervezettnél. Ha ez nincs, lehet hogy másképp szerepelünk... úgy döntöttünk, kihagyjuk, és felsprintelünk a nulla pontra, hogy még időben be tudjunk futni a célba. Pedig ez is jó állomás lehetett, biciklivel kellett volna lukfúrókon görgetett raklapokat vontatni vasúti síneken.
Az idő vészesen fogyott, az út ami a hegyre vezetett, eltűnt alólunk. Sikerült belejutnunk egy nyakig érő szedresbe, ahol gyök kettővel vagdlakoztunk, miközben rémüldözhettünk a pár méterről kirobbanó vaddisznóktól. Itt tudatosodott bennünk, hogy nem fogunk beérni, de ettől függetlenül nagyon büszkének éreztük magunkat, miután kijutottunk a dzsungelből.
Megkerestük a nulla pontot, majd befutottunk a célba, egy jó fél órás késéssel. Kiestünk..., de úgy éreztük, kihoztunk magunkból amit csak tudtunk, és ez a fontos. Az állomásokon 99 pontot gyűjtöttünk, bónuszpontokból még kettőt. A versenyen győztes csapat 73 ponttal nyert. Mindenesetre jobban kalkuláltak az idővel, szóval a győzelmük teljesen megérdemelt.
A csapat által bejárt útvonal
View Roverseny 2009 in a larger map
Este még gulyás, tábortűz, eredményhirdetés és torta várt minket. A hazaút egyszerűbb volt, más csapatok résztvevői készségesen segítettek autóhelyekkel, köszönet nekik.
Köszönet a szervezőknek és az állomásoknak, szuper program volt. Reméljük, jövőre is lesz, és több csapattal, több idővel, több biciklivel fényes eredményeket érhetünk még el!
Hangya
További képek
